Te mihez ragaszkodsz foggal-körömmel?

Aztán időközben mi is költöztünk.
Aztán megszületett a kisfiam. Na pont erre az asztalra nem volt időm. De eljön a napja és akkor nagyon szép lesz.
A kisfiam nőtt, bölcsis lett, picit több lett az időm.
Megnyitottuk Tatán a LeonArt Stúdiót, amit egyéni konzultációkra, workshopokra, kreatív alkotóműhelyeknek, stb. szántam helyszínül. Elhoztam ide az asztalt (vagyis fél asztalt), mert oda nagyon passzolna. Szuper kis kávézóasztal lenne belőle. Na, majd neki is állok valamikor!
Közben várandós lettem újra, majd megszületett a második fiunk. Tökre nem volt fókuszban az asztal.
El is volt kicsit takarva, így nem is volt szem előtt. Majd amikor többet jártam át ismét a stúdióba a babával, újra szem elé került.Apuval megbeszéltem, hogyha nincs műhelye, de itt az egyik helyiségben szét tudná szedni. Jó, majd nekiállunk valamikor - beszéltük, bár nem éreztem nála az átütő "gyerünk, csináljuk" érzést. A férjem sem ért hozzá. Na meg én sem.
Bár tök elmennék egy bútorfelújító workshopra (apropó, tudtok ilyenről?), azonban az elmúlt pár évtizedben még nem került rá sor.
Közben kerestem olyan szakembert a neten, aki bútorfelújítással foglalkozik. Na, lehet, hogy vele kellene megcsináltatnom. Majd akkor vele. De valószínűleg drága lenne. És ez az asztal annyira nincs tuti állapotban, meg nem egy régi értékes darab. Kicsit szúette itt-ott, meg elég tropra... szóval lehet, hogy költséges lenne mással felújíttatni. De úúúúgy sajnálom kidobni! Annyira jól nézne ki!

Elengedem.
Fel is tettem egy hirdetést, hogy jelképes összegért elviheti valaki, aki lát benne fantáziát. Így megnyugodott a lelkem, hogy ez a kis asztalka egyszer újra szép lesz. Nem jelentkezett rá senki....

Ma voltunk újra az üzletben és kicsit ténykedtünk: fúrtunk fel polcokat, festettünk, a rég tervezett feladatokból most párat elvégeztünk. Az asztalt kerülgettem, de útban volt. Hm... lehet, hogy igaziból el kellene engednem???? Végülis ha cirka 10 (!) év alatt nem nyúltam hozzá, mennyi az esélye, hogy fel fogom újítani? Na jó, ma kimondtam:

NEM FOGOM FELÚJÍTANI.

A lábait azért elteszem, mert azok nagyon jók, és azzal majd kezdek valamit, de a többi részt dobjuk ki. A férjem szétszedte, bár a lábaknál 1-1 kisebb rész letört fent... de eltesszük, mert ezt vissza lehet még ragasztani.... és ahogy ezt kimondtam, és láttam a már porladó anyagú asztalelemeket, a lábakat a mellé tett kis letört puzzledarabjaival, meg magamat, ahogy ragaszkodom hozzá, amikor 10 év alatt semmi értékhozzáadás nem történt az asztallal... kijózanodtam végre:
B@szki! Most tényleg???? Meg fogom valaha csinálni? NEM. Akkor mit kapaszkodom bele, mint valami "jelentőségteli" dologba? Milyen ígéretet tettem magamnak, vagy az asztalnak, amihez most ragaszkodom? Egy újabb "szent tehén", amihez nem nyúlunk, amire nem nézünk rá, ami tabu. Mert egyszer eldöntöttem valamit róla és azt az istennek nem voltam hajlandó megváltoztatni.

Szóval kidobtuk.
Ma.
AZ ASZTALT.

És ez most nagyon felszabadító volt. Legördült rólam egy teher, amit Isten tudja, miért vittem magamon. Mintha nem lenne más, ezer és egy lehetőségem.

• Pl. vehetek egy ilyen asztalt. Olcsón.
• Vagy drágán, és megteremthetem rá a pénzt.
• Vagy kaphatok valahonnan.
• Találhatok.
• Valahogy lehet, bárhogyan is egy ilyenem.
• Vagy nem lesz egy ilyenem. Lesz más.
• Vagy bármi egyéb. Jön helyette valami friss energia. Valami nagyobb.

Amikor elengedek valamit, kérem, hogy jöjjön helyébe valami nagyszerűbb.

HA MÉG OLVASOD, elismerésem a kitartásodért! Én is untam leírni. De a saját asztalos vergődésem remélem jól szemlélteti, hogy mit csinálunk magunkkal, amire legtöbbször nem látunk rá. Mint én erre. Ezt csináljuk a:

• toldozott-foldozott kapcsolatokkal,
• munkahellyel,helyzetekkel,
• lakással,
• autóval (jajj, erről nem írok posztot, de kb. copy-paste ),
• ruhákkal (majd elviszem varrónőhöz, aztán sose..),
• és sok mással.

Nem mondom, hogy mindent el kell azonnal dobni, sőt. De érdemes KÉRDÉSBEN lenni és figyelni, hogy:

• Van-e még abban a dologban energia?
• Ha ezt választom, megtartom, itt maradok, stb. -> mit teremt ez?
• Milyen lesz az életem 1-5-10 év múlva?
• Hozzáad-e még az életemhez?
• Hoz még energiát, vagy inkább viszi?
• Milyen más választásaim vannak még itt ezzel?
• Tudunk-e még teremteni itt együtt valamit? Valami nagyszerűbbet?

Neked hány szent tehened, vakfoltod, tabu dolgod van még, ami láthatatlanul korlátozza az életed? Hajlandó lennél-e láthatóvá tenni?
Ha igen, akkor kérd, hogy mutatkozzanak meg! És kérd hozzá a könnyedséget is.

(Nagy segítség lehet hozzá az Access Bars és Vision kezelése, vagy mostanában pl. EFT-zem, és ez is mozdítja a dolgokat rendesen. Ha kipróbálnád ezeket a kezeléseket, nézz körül itt:

Ha valaki ezeket a sorokat olvasva rájött, hogy neki kellett volna az asztal és miért dobtam ki... hallgasson vele mindörökre :)

Csodás napot, és tisztánlátást a vakfoltjaidra!

Tita